NEM VAGYUNK MI BARBÁROK - KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ - SUFNI


Egy idősebb házaspár megismerkedik a szomszédjukba újonnan beköltözött fiatalabb párral, és - ahogyan az konszolidált viszonyok között lenni szokott - a legújabb HDTV előnyeiről, a csapvíz minőségéről, vagyis a mindennapi élet dolgairól cseverésznek. Ebbe a közegbe kopogtat és robban be egy menekült, akit az idősebb pár hölgytagja, a humánus Barbara (Fullajtár Andrea alakítja) befogadja, e döntést pedig kényszerűségből férje, Mario (a szerepben Dankó István) elfogadja.


Félelmet, megrökönyödést és felháborodást vált ki ez a „bátor” tett a másik párból, Lindából, a fitniszelő csajsziból és kissé debil pasijából, Leventéből. E szerepekben Pálos Hanna és Rajkai Zoltán. Innen kezdve a tragédiában vagy tragikomédiában szembesülhet a néző a befogadás és az elutasítás melletti érvek tömegével. Érzékeltetésül: Linda szerint az „embereknek szarul kell éreznie magukat, ha nemet mondanak a menekülteknek, akik még tüdőgyuszival is becsöngetnek” hozzád. Barbara viszont a rettenetes sorsú üldözöttek iránti emberséggel érvel. Az idegeneket utáló Linda még dolgoztatná is napközben a menedékhez jutott embereket. Sőt be se engedné őket, hiszen az ember „a veszett kutyát se fogadja be, mivel az beteg”. 


Nemcsak indulattól fűtött ez a négyes vita, de komikus, groteszk is, sokszor görbe tükröt tart a szélsőségesek elé. „Miért nem jutott eszébe a fekete törzsfőnököknek, hogy gyarmatosítsák Belgiumot? - kérdezi Levente, aki meg is adja erre a választ: „Mert mi jobbak vagyunk”. És ebből ered az is, hogy az afrikaiak, akiknek nincsenek lovaik, nem háziasították a vízilovakat vagy a zsiráfokat – hangzik a felsőbbrendűségünket bizonyító érvként.



Abban a kérdésben, hogy ki valójában a barbár, Németországban és Ausztriában a nézők ezrei foglalhattak állást. A fiatalabb nemzedékhez tartozó, 39 éves ismert német szerző, Philip Löhle darabját ugyanis tavaly, a menekültválság kiéleződésének idején német és osztrák színházak tucatjai tűzték műsorukra. Löhle, aki az egyik berlini, mannheimi és mainzi színháznak is házi szerzője, a sajtókritikák elismerését váltotta ki „a középosztály tavalyi menekültáradat miatti félelmét érzékeltető”, egyben azonban „könnyed hangvételű, pátosztól mentes” darabjával.  A Peer Krisztián által átdolgozott és Vajdai Vilmos rendezte magyar változatban mindemellett a kisemberek idegenek miatt érzett aggodalma is hangot kap.

Nálunk a Katona József színház SUFNIJA ad otthont a bemutatónak és tűzi műsorára a darabot  januárban és februárban kilenc alkalommal is. 

                                                         marton jános

-----------------------------------------------------------------------

Írta: Philip Löhle 
Fordította: Kerényi Gábor 
A szöveget átdolgozta: Peer Krisztián
Dalszöveg: Máthé Zsolt

SZEREPLŐK

Barbara Fullajtár Andrea
Mario Dankó István
Linda Pálos Hanna
Levente Rajkai Zoltán


ALKOTÓK

Zenei vezető   Vajdai Vilmos
Díszlet, jelmez   Juhász Nóra
Videó           Török Marcell
Dramaturg           Török Tamara
Asszisztens, súgó  Fejes Vera
Rendező           Vajdai Vilmos 
 

 
PREMIERPRESS