PINCESZÍNHÁZ: HAMVAI KORNÉL -MÁRTON PARTJELZŐ FÁZIK


Két hetvenes éveiben járó öregember, a volt partjelző, Márton és ivócimborája, Miholka elmélkednek napi fröccsadagjuk mellett a múltról, s legfőképp Mártont „19 éven át kínzó, kegyetlen asszonyról”, Denise-ről. Hogy Márton - Miholka szavaival élve - „ miért pocskondiázta harminc éven át” Denise-t, miközben kínzó szerelmet és utálatot egyaránt érzett iránta, az pontosan nem derül ki a Pinceszínház előadásából, a műfaji megjelölés szerinti „egy részes kocsmaemlékezésből”.


Denise ugyan „cipőjével kilukasztotta Márton kedves Népsportját” és a futballt se szerette, a les pedig szerinte „az, amikor szidják Márton anyját”, - de mindez nem lehetett gyűlöletének oka. A magyarázat sokkal inkább a sorsa miatt elégedetlen, elhagyatottan élő, elfeledett vénember boldogtalanságában rejlik Hamvai Kornél rendszerváltás kezdetén írt színdarabjában. 



Pedig Márton valamikor „az élvonalban 12-szer volt partjelző, és egyszer majdnem meccset is vezetett”.(Köd miatt rögtön a kezdés után le kellett fújnia a mérkőzést). Mielőtt a néző sajnálkozna, amiért Márton az élet partvonalára került, kiderül, hogy B.E., vagyis bizalmi ember, spicli volt, „figyelnie kellett és figyelt is”, sőt ahhoz is közel jutott, hogy barátját feljelentse.  De ennél még súlyosabb, tragikus dolgok is kiderülnek Márton életéből - Denise-zel összefüggésben…


Végül is a „XX. század súlyát a vállán érző” Márton legfeljebb csak vénsége és az elmúlás közelsége miatt kelthet bennünk szánalmat. Mert - mint ahogyan egyik iskolatársa lakonikusan megjegyzi - „öregek vagyunk, meghalunk,… ha megéljük”.


Hamvai Kornél izgalmas színdarabját a március 1-jei nyilvános főpróba után márciusban 2-án, 9-én és 23-án játsszák a pinceszínházban.

                                                     (marton jános)


SZEREPLŐK:

Tóth Zoltán 
Kaszás Gergő
Juhász Réka
Kocsó Gábor

RENDEZŐ:
Kiss Csaba 
 

 
PREMIERPRESS